A feudalizmus
Majd minden eddigi írásban felmerül ez a fogalom: feudalizmus. De, pontosan tudjuk-e mit takar? Mi okozta a létrejöttét? Mikor, hogyan és hol alakult ki?
Feudum: magyarul földbirtok. Hűbérurak és szolgák közti kapcsolatrendszer, amely a földbirtok járulékaira épül. Területenként azonban más és más struktúrát követ. Nézzük!
Egy társadalmi rendszer viszonyainak fordulata nem előzmény nélküli, hanem egy előző rendszer radikális átalakulása. A feudalizmus kialakulásakor a rabszolgatartó architektúra szociális együttműködési viszonyai változtak meg. Mi okozta, mi kényszeríttette ki ezt?
Vegyük a földabroszt és keressük meg rajta a Rajna és Loire közötti területet. A X. században vagyunk, a klasszikus feudalizmus megszületésekor. A helyszín viszonylag stabil gazdaságilag, a lovag-földesúr egysége is kialakult, és a vezető barbár rétegbe már beleolvadt a római arisztokrácia egy része.
Több mozgatóerő dolgozott, s ezek együttes hatása váltotta ki az átalakulást. A cseh, lengyel, magyar állam megszilárdulásával a rabszolgaszerzés lehetősége megszűnt. A Nagy Károly háborúiban a szabad parasztok gazdasági helyzete megromlott, amit erősített a magyar és normann betörések állandósulása. A kényszerű átalakulás magával hozta a rabszolgák és szabad parasztok egybeolvadását egy feudális nagybirtok keretein belül saját gazdasághoz jutással, de azzal a kötelezettséggel, hogy ingyen műveljék a földesúr magánföldjeit, továbbá katonai szolgálatot adjanak neki. A birtokos úr lovag, tehát maga is köteles katonaként szolgálni a birtoka adományozójának. Ezek az egymást követő kapcsolatok a feudális nagybirtok alkotóelemei.
Ha nagyobb távlatból tekintjük át az akkori Európa helyzetét, és figyelembe vesszük a természeti adottságokat is, azonnal szembetűnik még néhány korántsem elhanyagolható körülmény a feudalizmus kialakulásának idején.
Tanácstalan vagyok a sorrend maghatározásában, talán legyen a kedvezőre forduló éghajlat az első. A mainál 1 fokkal magasabb átlaghőmérséklet és egyenletesen elosztott csapadék jellemezte a X.-XIII. századot, amint azt az Európa szerte talált fa leletek évgyűrűiből következtették ki a kutatók. Ez a körülmény a növény és állatvilág növekedésével, magával hozta a termelékenység növekedését is, amit még erősített a keletről jött népek által terjesztett szügyhám alkalmazása.
A népesség rohamosan nőtt! A demográfiai robbanás a második tényező, mert a szükségletek kielégítésére technikai fejlődésre volt szükség. Sokat vitatott kérdés, hogy melyik hozta magával a másikat. A két összetevő kölcsönösen hatott egymásra, de a technikai fellendülés nem jött volna létre, ha a kereslet nem nő meg, hiszen ha az elegendő termeléshez kézi munkaerő is elég, minek fáradságos munkával gépezeteket alkotni. (A termelő réteg kényelmi szempontjai értelemszerűen nem számítottak.)
A harmadik szituáció tehát egy technikai forradalom. Az uradalmi gazdálkodás nem merült ki a kézi munkaerő alkalmazásában. Közös használatú vízi- és szélhajtású gépeket fejlesztett ki. Angliában és Magyarországon például a XI. század végére minden 50 jobbágytelekre jutott egy malom, egy lóerővel, ami legalább 12 felnőtt embernek megfelelő energiát termelt. Száz évvel később a szélmalmok tízszeresére növelték a kerekek energiatermelését.
Olyan komplex gazdálkodás alakult ki, amely egyesítette a mezőgazdasági és a kézműves munkát. Ezek a technikai felszerelések a paraszti gazdálkodók számára kezelhetetlenek, így hát megjelennek az iparos jobbágyok. A kézművesek mindinkább eltávolodnak a nagybirtokok védőhálójából, és kiszolgáltatottá válnak a birtok decentralizált újraelosztási rendszere miatt. A terméke használati értékét fel kell váltania a csereértéknek. Vásárhelyek alakulnak ki, vagyis a városok magvai, ahol békét kell tartani, és kizárni minden befolyást, úgy birtokosit, mint egyházit. A városok immunitásával békét érvényesítenek. A kommunák mindenhol harcot folytatnak az autonómiáért.
Ám önmagukban ezek a tényezők nem hoznak létre új társadalmi viszonyokat. Kellett még valami! A földesúri birtok teljes gazdálkodását a háború hívta életre, és azt szolgálta. A termelés a vazallus lovagot és seregét tartotta fenn. Nem csak élelmiszert, hanem ruházatot, fegyvert és szerszámot kellett biztosítania számukra. A legfőbb hűbérúr adományozta a földet a vazallusának, ki annak a kiaknázásával, vagy ha tetszik járandóságaiból működtetett katonai erejével támogatta Őt.
Megtehetjük megállapításunkat: az új társadalmi rendet a kölcsönös szövetség szüksége hozta létre. A jövedelemteremtő eszköz a föld volt, ennek átadásával lehetett „megvenni” valakit. S több hűbéres megnyeréséhez, több föld szükségeltetett. Annak megszerzéséhez viszont még több vazallus. A kör bezárult. A középkor békétlensége ebből a képletből adódik.
Az egyház státusza felettébb érdekes a feudalizmusban. A főpapok és apátok (földesurak) a hatalmas és elidegeníthetetlen egyházi birtokokból, tizeddel megnövelt járadékot húznak. Jobbágyok fölött bíráskodnak, fegyvereseik vannak. Birtokaikat - nőtlen mivoltuk miatt – az intézmény örökli vissza. Funkciójuk nem az uralom, hanem a rendszer működésének a teljes felügyelete és szabályozása. (Ez egyenesen vezet a világi hatalommal való folytonos súrlódáshoz.) Ennek ellenére mintagazdaságokat létesít, ellenőrzi a népesség szaporodását, (monogám házasság), a latin nyelv segítségével létre hozza az egységes európai civilizációt.
A feudalista rendszer szükségszerű kifejlődése a kora középkor káoszából vezette ki Európát. A honfoglaló népek letelepedtek, alapjaiban átvették a hűbéri viszonyokat, és csatlakoztak az egyházhoz. A gazdasági és demográfiai fellendülés bizonyítja, hogy az átalakult szociális rendszer életképes és hatékony volt. Hosszú krízisét a nagy pestis járvány nyitotta meg mely egészen az ipari forradalomig tartott, amikor is az új társadalmi rendszer, a kapitalizmus vette át a helyét.
szerző: Katona Zoltán