A híres Rákosmező

  Az országgyűlés intézménye a 15. század elejére alakult ki hazánkban, de előtte is tartottak országos gyűléseket jelentősebb események, királyválasztások alkalmával. A köznemesek a Jagelló kor elején hozták szokásba a rákosmezei táborozást. Itt hallgatták meg 1490-ben a királynak jelentkezőket. Az országban aztán több helyen is tartottak diétát  (azaz „egy napra szóló dolgot”) de a Rákos-mező vált a magyar országgyűlések szinonimájává. Már a XII.-XIII. századtól említik, mint hadi tábort és országgyűlési helyszínt.  A gyűlést a király hívta össze. Két hétig, de esetenként két hónapig is tanácskoztak. Az országgyűlés nyelve a magyar volt.

                                               

A gyűlésre érkezőknek nagy területre volt szükségük, mert bár csak egy tehetősebb kisebbség vállalta az itt tartózkodás magas költségei, de azok magukkal hozták családjukat, szolgáikat és fegyvereseikből is jó néhányat. Az asszonyok szívesen jöttek. Kihasználták a ritka alkalmat, és a budai és pesti kereskedőknél bevásároltak fűszereket, kelméket, a pesti kézműveseknél pedig különböző iparcikkeket. Megteltek ilyenkor a budai fürdők és a pesti kocsmák. Nem volt ritka, hogy a Rákosi vásár végére időzítették a gyűlést, és így mindjárt a marhavásárt is nyélbe üthették uraimék.
 
 De hol is volt ez a híres Rákos mező? Már a korábbi évszázadokban is gyülekező helynek használták. Első írásos említése 1074-ből ismert, 1289 pedig úgy említik: „az ország közepe.”
 A pesti városfaltól kezdődött, - ez a mai kiskörút vonala- és tartott egészen a Rákos-patakig. Nagyon nagy kiterjedésű sík terültről van szó, a mai VI.-VII.-VIII.- X. és XIV. kerületet biztosan magában foglalta. A nyugati széle valahol a Blaha Lujza térnél kezdődött, ugyanis addig nyúlhatott el Pest elővárosa. Buda közelsége is indokolja, hogy ide tegyük az országgyűlésre érkezők táborát. A seregek illetve marhacsordák gyülekezésére azonban inkább a Rákos-patak felöli része tűnik alkalmasabbnak. Ez a mai Baross tér és a patak által határolt hatalmas mező megfelelőbb a több tízezer állat ideiglenes tartására, mint a városfal közeli térség. Itt a csapatok ellátást is biztosítják a környező falvak: Cinkota, Keresztúr, Csiktarcsa (Nagytarcsa), Kerepes, Mogyoród, Maglód. Ha hozzá vesszük, hogy a városokba, így Pestre sem szívesen engedtek be a zsoldosokat, akkor még inkább szimpatikus a terület.  
 A Rákos-patak vonala még egy 1764-ben készült katonai térképen is mocsaras, lápos területnek van jelölve, szinte teljes hosszában, sőt a Körvasút-sor és a Kerepesi út kereszteződésében egy jelentős nagyságú tó is látható. Viszont erre halad keleti irányba egy út, (ma Kerepesi út) amely minden bizonnyal évszázados összekötő vonal Pest és a keleti végek között.
                                  

 A főurak és papok nem vegyültek a köznemesek közé, hanem, fent a budai palotában tanácskoztak, és futárok útján tartották a kapcsolatot a diétával. Küldötteik végigjárták a sátrakat, és szakadatlan mondták a megbízójuk dicséretét.     
 A szabad királyi városok kezdettől fogva csak követeket küldhettek a gyűlésekre, e városoknak összesen csak egy szavazata volt. A polgárok nem vegyültek a nemesekkel és nem mulatoztak éjszakánként, inkább kerülték a gúnyos tekinteteket, mert „papucsos rendeknek” csúfolták őket. Idegenkedve nézték uraimék a furcsa fajzatokat,  de mert bajuk nem volt velük, és legtöbbször érdekeik is egyeztek, békén hagyták őket.  
   
 Az előterjesztéseket közfelkiáltással szavazták meg, a szavazatokat nem számláltak, hanem mérlegelték. Ez azt jelentette, hogy a “tekintélyesebbek” szavazatait vették figyelembe. Ezután sor kerülhetett a törvény (latin nyelvű) megszövegezésére. Amikor megszületett a törvény, akkor azt a király szentesítette, ez tartalmazta a királyi aláírást, a törvények szövegét királyi pecséttel kellett ellátni és ünnepélyes keretek között átadni a rendeknek. Ezután a törvényeket kihirdették, kezdetben felolvasták a gyűlés előtt, később a szöveget a vármegyéknek és a szabad királyi városoknak is megküldték.
 Próbáljuk meg elképzelni egy javaslat megtárgyalását és megszavazását, lent a mezőn!  A palotából leügető futár átadja a levelet egy kijelölt személynek, az fellép egy ácsolt emelvényre, és felolvassa a törvényjavaslatot.  Tízezer magyar ember áll körülötte, tehát meglehetős hangzavart kell túlordítania, ha szeretné, hogy legalább az elől állók megértsék, amit mond. Nevetés, közbekiabálások, részeg handabandázás és „Nem halljuk! Hangosabban!” kiáltások nyomják el a beszélőt. (Többen megpróbálják továbbadni, amit hallottak. Könnyű elképzelni, hogy az ötödik, hatodik közvetítő mit tolmácsol az eredeti szöveghez képest!) Miután végzett a szerencsétlen, rövid lökdösődés és szitkozódás után valaki feljut a helyére, és szónoklatot intéz a tömeghez, nyilván a javaslat kapcsán. Ezt ugyanúgy nem érteni, de a végén „vivátot” kiállt, amire az összegyűltek attól függően, hogy a személy pártján állnak-e felelnek  abcuggal, avagy viváttal.  
 De ne ijedjünk meg, nem ismeretlenül szavazgatták meg a törvényeket, hiszen este a sátrakban a jó borocskák mellett már előre meghánytak vetettek mindent. Hosszú heteket kellett szánni az egyeztetésekre a jó magyar módra széthúzó, ligákba tömörülő, majd megint széthulló csoportoknak. Sokuknak közben elfogyott a pénze, ezért elhagyta a gyűlést és hazatért. Mindenesetre Pest német kereskedői és mesterei igen jól kerestek, és ha minden jól ment a törvények is működni kezdtek.   

  Egy dermesztő télen igen nagy tábor alakult ki a Rákos-mezőn. A becslések szerint 25-30 ezer köznemes és polgár vert ott sátrat.  A nagy hideg ellenére igen forró volt a hangulat. De csak amíg Szilágyi Mihály meg nem érkezett:   „Nem azért jöttem fegyvereseimmel, hogy erőszakot alkalmazzak, hanem hogy a szabad választást biztosítsam!” - mondta.  Tizenötezer páncélosa kísérte...
 Így hát 1458. január 24-én Mátyást királlyá választották Budán. Ez volt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt. Történelmünk legdicsőbb korszakának kezdete!
 

Jelentősebb Rákos mezei események:

1277. Kun László kezébe adják az országot.
1278. Ottokár, cseh király ellen induló sereg gyülekezése (A Morva-mezei csata)
1307. I. Károly (Róbert)  királlyá választása. (Dicső korszak követte!)
1458. Mátyás királlyá választása. (Dicső korszak követte!)
1490. II. Ulászló választása (Tragikus idők jöttek…)
1505. A „Rákosi végzés”  ( Magyar királyt!)
1514. a keresztesek gyülekezése, Dózsa vezetésével. (Feldúlt ország, „Hármas könyv” követte)
1526. döntés a végvárak felszereléséről és a hadak táborba szállásáról. (Három hónappal Mohács előtt…)


 Katona Zoltán