Technikai forradalom a középkorban
Amint szép sorban feltárulnak a források, olyképpen erősödik a történészek körében a felismerés, hogy forradalmi változások törtek maguknak utat ebben a valaha „sötétnek” vélt korban. Nem csak a feudális társadalmi rendszer köszönhető ennek az időszaknak, hanem Európa technikai világhegemóniájának gyökere is itt keresendő. Ha XI. századig jobbára kívülről jövő alkalmazásokat fogad is be, elkezdi saját technológiáját kialakítani és a XV. századtól azonban már egyértelműen belőle táplálkozik a többi földrész.
Ám mit kezdjünk egy „középkori ipari forradalom” eszméjével, amelynek sem keletkezéséhez, sem következményeihez nem fűződnek alapvető gazdasági vagy társadalmi változások? Talán csak egy átmeneti műszaki fejlődés történt, vagy máig ható eredmények is kimutathatók? Vizsgáljuk meg a kérdést!
Kb. 1000-1300-ig Európában egy kellemes, kiegyensúlyozottan csapadékos, a mainál 1C-fokkal magasabb átlaghőmérsékletű éghajlat kényeztette a flórát és faunát. Az időszak alatt 40-ről 73 millióra nőtt a lakosság. Ez - figyelembe véve a gyermekhalandóságot, az erőszak cselekményeket és a járványügyi helyzetet- igen szép teljesítménye a természetnek! De mi most nézzük a gazdasági vonzatait a demográfiai jelenségnek!
Keresletnövekedés. Szerencsére a lélekszám növekedése nem robbanásszerűen következett be, ezért a kínálat képes volt lépést tartani vele. Ám ehhez fejlődésre volt szükség, az élőerő kiváltására, és az addig szakaszos mozgású, egyszerű „gépek” tovább fejlesztésére.
Kutatás, felfedezés. A technikai fejlődés szükségszerűsége megkövetelte a szakemberek (mérnök, pénzügyes, stb) képzését.
A legfeltűnőbb újítást példának állítva, a gabona feldolgozást vegyük szemügyre. Az ókorban használatos egyszerű kézi malom az őrlést nem körbe forgatva végezte el, hanem két fogó rúd segítségével, ide-oda mozgatva, inkább megmorzsolta mintsem őrölte a gabonaszemeket. (Hogy milyen mentális gát akadályozta a kő körbe forgatását? Nem tudni…) 
Az izomerő helyett egy folyamatos, erősebb és megújuló energiára lett szükség. Megszülettek a malmok tervei. A folyamatos, tengelyre vitt körmozgás alkalmazása lett a technikai kitörés alapja. A X-XII. században vízi, szél- és szárazmalmok épültek a földrész szerte. Mindenre alkalmazható volt! A vízszintes főtengelyre csapolt bütyöksor, illetve a forgattyúrendszeres közlőmű meghódította szakmákat, mert adoptálható volt őrlésre, törésre, hántolásra, zúzásra, fűrészelésre és sajtolásra:
X. század: márványfűrész (Mosel-Ruwe völgy)
983-1008 posztókalló ( Toszkána, Milánó)
987-986 olajütő-sörfőző (Dél-Franciaország)
990-1025 kendertörő és lenvászonmosó (Ile-de-France)
1176 cukornádsajtó (Normandia)
1235 deszkafűrész (Farnciaország)
Általában, a termelékenységből kiszámolva egy malom jutott 40-50 családra. De nem volt ritka –mint például nálunk – a 30 családos. A XII. században Ottó ispán birtokain 30, Márton ispánéin 40 forgott családonként. Egy malom átlagosan 50 család (300 fő) szükségletét látta el, tehát a XIII. század végére Európában 200 000 malom dolgozott. Folyamatos munkát számítva 40-45 fő munkáját helyettesítette egy malom. Sőt, egy érctörő kalapács (1600 kg!) mozgatása minimálisan 50 munkást vett igénybe. Legalább tízmillió ember nehéz testi munkáját váltották ki ezek a gépek.
De nézzük az agrárium fejlődését is! A keletről jött népek, elterjesztették az un. szügyhámot. Az igavonó állat munkája 2,5-4-szeresére nőtt. Ez lehetővé tette a mélyeke használatát, és így már nem volt szükség keresztbe szántásra, sőt a termelésbe vett terület alakja is megváltozott ez által, mert kevesebb fordulót iktattak be. Könnyű belátni: a termény mennyisége és minősége ugrásszerűen nőtt.
Apropó eke. Vessünk pillantást a nehéziparra is! A vas- vagy lemezhámorok szédítő iramban fejlődtek, köszönhetően a malom szerkezeteknek. A fújtatók, kalapácsok, érczúzók egy közös bütykös tengelyről működtek. Ez már automatizálás! A termelékenység és minőség kézen fogva menetelt a csúcsok felé.
Az ipar mind több szenet és ércet igényelt, ezért a bányavárosok kiváltságokkal csábították letelepedésre a munkásokat. Szén, érc és kőbányászat, valamint a fakitermelés százezreket foglalkoztatott. Annyi erdőt irtanak ki, hogy Anglia végül északi importra szorult. Itt meg kell említeni, hogy London az első város a történelemben, amelyben az ipari levegőszennyezés miatti tiltakozás hangot kap, 1257-ben!
Sorra születtek a találmányok: kallómalom és a kétszemélyes lábítós szövőszék X-XI században, a fonókerék XII. század vagy a fémtűs kártoló a XII. században. Posztóból Firenzében a XIV. század végén a kibocsátás megközelítette a 100 000 véget!
A zsinórhajtás: az erőátvitel, illetve tartalékolás egy módszere közvetlenül az alternáló mozgás ésszerűsítéséből vezethető le. Prototípusa az íj, mely olykor meg is jelenik a gépezetben. Lényege, hogy a váltakozva fel és le mozgatott szerszámot rugalmas fához, vesszőhöz erősítik, ami által a munkás csak egy irányba, lefelé fejt ki erőt, a rugózó tartó visszalendíti a szerszámot az eredeti helyzetébe. A XIV. századtól már egy rugós-lábítós eszterga képét őrizte meg a párizsi Bible moralise egy miniatúrája. Sőt, megtalálták a differenciált egyidejű mozgáselemek összehangolásának a módját! Ennek prototípusát láthatjuk Villard de Honnecourt fűrészénél, amely fel és alá mozgó fűrészlapjával szinkronikusan tolja előre a gépezet a farönköt. Innen már csak egy lépés volt a szabályozás: egyszerű formája a malom üresjárati leszabályozása volt. Az őrlendő kifogyásakor a kövek szikra hullatása tüzet okozhatott, illetve rázkódni kezdett a szerkezet. Ezt megelőzendő a forgósebességet tapintó kilincsel, a fordulatingadozásokat (pl.szélmalom) pedig lendkerék segítségével szabályozták.
A sokszerszámos munkagép és a kezdetleges szabályozás közös eszméje az automatizálás. Mi volt a következő lépés? Az időmérő szerkezet, az óra megalkotása. Az antik vízóra (klepsydra) pontatlan és az északi területeken használhatatlan volt. A XIV. században, valószínűleg a foliot-gátlóművet találták fel, mert az a korszak már a nagyszabású, bonyolult óraműveké. 1326 környékén építették a St. Albans apátság óráját. Még 1540-ben is mutatta az időt!
Voltak korukat messze megelőző újítások is. Ilyen monstrum volt a XIII. század második felében feltalált selyemcérnázó malom. Ez a több orsós, vízzel hajtott, sok szerszámos munkagép egyesítette a malom erőátviteli rendszerének, valamint a kerekes órának az elvét. A technika történet első excentere, a sok ezer szabványos méretű alkatrészből álló gép műszaki bonyolultsági foka meghaladja a XVII. századi ipari forradalom első fonodai gépeiét. A szerkezet drága volt, de a selyem is, ami rajta készült. A kor technikai forradalma, e gép esetében messze túllépte a kor termelési viszonyait. Leonardo da Vinci is alkotott később ilyeneket, de azok papíron maradtak.
Az energiaátvitel egy speciális példája említést érdemel: a hajók kormányzásában bekövetkezett változás. Az antik hajók hajtásában a vitorla csak kisegítő szerepet kapott, ezért a szél ellen csak evezőkkel, és lebocsátott vitorlákkal haladhatott az oldalkormány miatt. Ez megváltozott, amikor a XII. század első felében feltalálták a hajó farára, függőleges tengelyre erősített kormánylapátot. Ez lehetővé tette a nagyobb, összetettebb vitorlarendszer használatát. Hamarosan szél ellen, evező nélkül voltak képesek haladni a gyorsjáratú kogg-ok (XIII sz.) és karavellák (XV.sz.).
A malom, az óra, a hajókormány… Egy sor gazdasági ágazattal szerves kapcsolatban állt. Alig volt a mindennapi életnek területe, ahol a technikai forradalom hatása ne érződött volna. Az ember a XII. századtól szappant használt a mosáshoz, ugyanakkor kezdte el gombbal rögzíteni a ruhája nyílásait, megjelenik a kés a kanál, kapuja zárában spirálrugó húzódik meg, leveleit papírra írja, és szemüveggel olvashat 1285 óta.
De ára is volt. Kezdődött a környezet károsodásával. Az építkezések, kohászat és a mezőgazdasági terület növekedése az erdők pusztulásához vezetett. Egy tonna vas előállításához, négy tonna ércre és 100 m3 fára volt szükség. 40 nap alatt egyetlen faszénégető telep 1 kilométeres körzetben irtotta ki az erdőt. (1230 óta Anglia építő- és tüzelőfa importot folytat Norvégiából. Akkor tér át a kőszén használatára.) Franciaországban olyan kevés volt a fa, hogy a szegényeket kölcsön koporsóban ravatalozták fel. Olaszországban ekkor hallunk először kötelező faültetési rendeletről.
A vizek akkor szennyeződtek el. A malmok oda települtek a partra, a malmok mellé pedig a műhelyek. Ugyanaz a vízfolyás hajtotta a gépeket, aztán betért a vágóhídra, onnan a cserzővargák műhelyébe és így tovább, míg végül vissza a folyóba.
Végül egy sor más tényező is okozta, ennek a hozzávetőleg 300 év fellendülésének a megtorpanását. Vegyük sorra:
A konjunktúra romlása. Hiába növekedett a népesség, a felvevő piac beszűkült, mert először is, a gépesített céhek kevesebb fizetett munkaerőt igényeltek. Viszont a mágnások, a még dolgozó polgárokat vérlázító, soha ki nem fizethető uzsorakölcsönökkel, a munkaasztalaik mellé láncolták. Így ők nem tudtak fogyasztani, a munkaadók pedig nem tudtak eladni. Ez túltermeléshez vezetett.
A munkát saját otthonukban végezték a munkások, minőségi felügyelők ellenőrzésével, vagy saját kockázatra, mint céh tagok. Csőd esetén az otthon végzett gyártás, (mai nevén „bedolgozás”) nem tőkésíthető, hiszen nem tartozik hozzá eszköz: gyár, infrastruktúra, stb… Termékszerkezet váltás nem lehetséges, vagy nehézkes, időigényes.
Az éghajlatváltozás. 1300-ra tehető az éghajlat megváltozása. Mintegy 1 C fokkal csökkent az átlaghőmérséklet, esős nyarak jöttek, az utolsó évszádok kedvező klímája a múlté lett. Beköszöntöttek az első rossz termések, az élelmiszer drágulása és az éhínségek! Az első ilyen katasztrofális sorozat 1315-17-ben söpört végig a kontinensen.
A háborúk. A túlnépesedés ellen, a legősibb és leghatékonyabb módszerhez nyúltak időről időre a népek vezetői. Indokolatlan, és hatalmas összegeket felemésztő háborúkba hajszolták az embereket, „Keresztes hadjáratok” elnevezéssel, a „Szentföld visszafoglalása” ürügyén. Hányan vesztek oda a Közel-keleten, kézzel fogható eredmény nélkül? Felbecsülni sem lehet!
A pestis járvány. 1348-50, a „Fekete Halál”. Brutális erővel jelentkezett a kór. A mai napig nem feledte az emberiség. Becslések szerint az európai népesség 40-50% -át pusztította el a járvány. 1300-ban 73 millió lakosa volt a földrésznek, 1350-ben 51 millió, ami 1400-ra, 45 millióra apadt tovább.
Megállt a malmok többsége, a szövőszékek elcsendesedtek. Nem volt, aki a földeket megművelje. Leálltak a monumentális építkezések, és csonkán meredeztek évszázadokig a gótikus templomok tornyai. A pestis utáni gazdasági válság előhívja a lappangó ellentéteket, és sorban robbannak ki a parasztfelkelések, amelyeket rendre levernek. Európa sikoltozva vonaglik a harci mének patái alatt. A nagyvárosok terein máglyák lobbannak fel, és az utak mentén karók meredeznek. Akkor vált sötétté a középkor.
A gazdasági folyamatok, és a technika fejlődése megdermed. A XVII. századig leáll az óramű fejlesztése, a szabályzástechnika elemeinek kidolgozása, a kőszén hasznosítása, és a kettős könyvvitel alkalmazása.
Úgy vélem, megállapítható, hogy a középkorban valóban volt egy technikai forradalom, de nem volt képes vele lépést tartani a gazdasági és társadalmi fejlődés. Messze túlhaladta a feudalizmusban rejlő lehetőségeket és súlyos, évszázadokig tartó válsághoz vezetett. A kor képébe nem illő találmányok célszerű hasznosításához egy sor gazdasági és társadalmi feltétel hiányzott.
Érdekes megfigyelni, hogy háromszáz évvel később, a XVII. század elején hirtelen onnan folytatódik a technika fejlődése, ahol a XIV. század végén megtorpant. A lendkerék, a szabályzó mechanizmusok, a bütykös tengely mind bekerülnek a gőzgépekbe. A vízi- és szélmalmok csak jóval később a XIX. században szorulnak háttérbe, csak úgy, mint a cérnázógép. Akkor sikerül csak befejezni a Kölnben, Milánóban és Prágában félbehagyott katedrálisokat is. Háromszáz év kellett, hogy a technikát utolérje a gazdaság és a társadalom!
Ez ad magyarázatot azokra a nyugtalan, csapásoktól terhes századokra, amik miatt méltán nevezhető „sötétnek” a korszak.
Szerző: Katona Zoltán
Források, felhasznált irodalom: Endrei Walter: A középkor technikai forradalma
Artner Tivadar: A középkor művészete
Makkai L- A kőszerszámtól a gépig
Endrei W.: Az automata gépek vezérlésének eredete